Bach összes szóló hegedűre írt műve (2. koncert)

Baráti Kristófot kifogástalan technikája, egyedülálló zenei kifejezésmódja és költői játéka emeli a világ élvonalbeli muzsikusai közé. Mindezek a kvalitásai a legkoncentráltabban, legtisztábban érvényesülnek Bach műveinek előadásában. A hegedűművész ezúttal rendkívüli szellemi erőt és állóképességet igénylő feladatra vállalkozik: egy nap alatt két koncerten szólaltatja meg Bach mind a hat szóló hegedűművét, a hegedűirodalom páratlan alkotásait. Baráti Kristóf nem először teljesíti ezt a küldetést, 2016-ban például a Verbier Fesztiválon adta elő a szonáták és partiták teljes sorozatát, élő játékát a Deutsche Grammophon gondozásában megjelent felvétel őrzi.

Bach szóló hegedűpartitáit és szonátáit túlzás nélkül nevezhetjük a zeneirodalom csodáinak – komplexitásuk, szakrális erejük és határtalan szépségük vitathatatlan. Egyszerre nyűgözik le és késztetik folyamatos felfedezésre az előadókat és a hallgatókat. Aki zenészként úgy dönt, hogy színpadra viszi őket, annak nem elég pusztán a hegedűjáték minden technikai kihívását megugrania, de képesnek kell lennie arra, hogy teljes lényét, minden kifejező- és képzelőerejét a hangok szolgálatába állítsa. Baráti Kristóf nemrég így mesélt az előadás során tapasztalt átlényegült állapotról: „A legnagyobb fájdalmat hordozó drámai momentumokat is lehet élvezettel játszani. Egyfelől átélem azt a fájdalmat, amit a mű hordoz, ugyanakkor egy szelete a tudatomnak érzi azt is, hogy milyen fantasztikusan van megírva a mű, tehát egy katartikus élvezetről van szó.”

Legalább ilyen fontos ugyanakkor az is, hogy ebben a flow-élményben, amely a közönségre is hatással van, a hangszerjátékos szellemi és technikai tevékenysége kéz a kézben jár. „A minőségi előadás esztétikai élménye olyan apró részletekben rejlik, mint például, hogy milyen szuggesztivitással szólal meg egy hangköz, vagy harmónia. Ennek az élménye képes zenei gondolatokat megihletni. Az első lépés, hogy az előadó megérti a zenei anyagot, intellektuális tudása van a műről. Ám akkor tud igazán a közönség számára is érezhetővé válni, amit a zenész közvetíteni szeretne, ha azt a legmagasabb szinten képes technikailag megvalósítani.” A zenélés teremtő erejét Baráti a d-moll partita Chaconne-jának példájával érzékelteti: „Egyfelől átadom magam a darabnak, másfelől azt is átélem, hogy aktív létrehozója vagyok. Amikor játszom, teljesen eggyé válok a darabbal, és a zenei folyamat visz magával.” Engedni, hogy a zene vigyen magával – ez az az állapot, amelynek hallgatóként is megéri átengednünk magunkat.

A második koncertet uraló partiták stilizált táncszvitek, melyekben Bach lenyűgöző fantáziával teremti újra a barokk táncműfajokat. Sorukat Baráti Kristóf az E-dúr darabbal nyitja, melynek tételei között – a bevezető prelúdiumot követően – loure (lassú gigue), gavotte, menüett, bourré és gigue is helyet kapott. A h-moll partita áll legközelebb az allemande – courante – sarabande – gigue tételrend hagyományához, annyi csavarral, hogy a záró gigue-et Bach ezúttal egy bourré tétellel helyettesíti. Az említett hagyományos tételrendet követhetjük végig a d-moll partitában is, amelyhez fináléként – egyben az este fináléjaként – a már említett monumentális, hatvannégy variációból álló Chaconne kapcsolódik. A híres-hírhedt Chaconne egyszerre szédítő és magasba emelő, ámulatba ejtő erejét jól illusztrálja a zeneszerző Brahms elragadtatottsága, aki a legmélyebb gondolatokat és leghatalmasabb érzéseket magában foglaló egész világként, eget és földet rengető tapasztalatként hivatkozott Bach alkotására.

Jegyár: 9900