MŰSOR
J. S. BACH:
g-moll szonáta szóló hegedűre, BWV 1001
a-moll szonáta szóló hegedűre, BWV 1003
C-dúr szonáta szóló hegedűre, BWV 1005
Baráti Kristóf koncertje
MŰSOR
J. S. BACH:
g-moll szonáta szóló hegedűre, BWV 1001
a-moll szonáta szóló hegedűre, BWV 1003
C-dúr szonáta szóló hegedűre, BWV 1005
Baráti Kristófot kifogástalan technikája, egyedülálló zenei kifejezésmódja és költői játéka emeli a világ élvonalbeli muzsikusai közé. Mindezek a kvalitásai a legkoncentráltabban, legtisztábban érvényesülnek Bach műveinek előadásában. A hegedűművész ezúttal rendkívüli szellemi erőt és állóképességet igénylő feladatra vállalkozik: egy nap alatt két koncerten szólaltatja meg Bach mind a hat szóló hegedűművét, a hegedűirodalom páratlan alkotásait. Baráti Kristóf nem először teljesíti ezt a küldetést, 2016-ban például a Verbier Fesztiválon adta elő a szonáták és partiták teljes sorozatát, élő játékát a Deutsche Grammophon gondozásában megjelent felvétel őrzi.
Bach szóló hegedűpartitáit és szonátáit túlzás nélkül nevezhetjük a zeneirodalom csodáinak – komplexitásuk, szakrális erejük és határtalan szépségük vitathatatlan. Egyszerre nyűgözik le és késztetik folyamatos felfedezésre az előadókat és a hallgatókat. Aki zenészként úgy dönt, hogy színpadra viszi őket, annak nem elég pusztán a hegedűjáték minden technikai kihívását megugrania, de képesnek kell lennie arra, hogy teljes lényét, minden kifejező- és képzelőerejét a hangok szolgálatába állítsa. Baráti Kristóf nemrég így mesélt az előadás során tapasztalt átlényegült állapotról: „A legnagyobb fájdalmat hordozó drámai momentumokat is lehet élvezettel játszani. Egyfelől átélem azt a fájdalmat, amit a mű hordoz, ugyanakkor egy szelete a tudatomnak érzi azt is, hogy milyen fantasztikusan van megírva a mű, tehát egy katartikus élvezetről van szó.”
Legalább ilyen fontos ugyanakkor az is, hogy ebben a flow-élményben, amely a közönségre is hatással van, a hangszerjátékos szellemi és technikai tevékenysége kéz a kézben jár. „A minőségi előadás esztétikai élménye olyan apró részletekben rejlik, mint például, hogy milyen szuggesztivitással szólal meg egy hangköz, vagy harmónia. Ennek az élménye képes zenei gondolatokat megihletni. Az első lépés, hogy az előadó megérti a zenei anyagot, intellektuális tudása van a műről. Ám akkor tud igazán a közönség számára is érezhetővé válni, amit a zenész közvetíteni szeretne, ha azt a legmagasabb szinten képes technikailag megvalósítani.” A zenélés teremtő erejét Baráti a d-moll partita Chaconne-jának példájával érzékelteti: „Egyfelől átadom magam a darabnak, másfelől azt is átélem, hogy aktív létrehozója vagyok. Amikor játszom, teljesen eggyé válok a darabbal, és a zenei folyamat visz magával.” Engedni, hogy a zene vigyen magával – ez az az állapot, amelynek hallgatóként is megéri átengednünk magunkat.
Az első koncert a szonátáké, amelyek lassú-gyors-lassú-gyors tételrendjében kitüntetett szerep jut a második helyen álló fúgának. A hegedűjátékosnak ezekben a rendkívül összetett, többszólamú kompozíciókban olyan virtuózan kell bánnia az egymásba szövődő szólamokkal, mintha legalábbis egy csembaló vagy orgona apparátusa állna a rendelkezésére. De a fúgák varázslata sem kizárólag a technikai bravúrban rejlik, emelkedettségükkel a művek drámai és érzelmi erőközpontjai ezek a tételek. A fúgát lassú bevezető és expresszív, lírai tétel fogja közre a szonáták építményében, melyet élénk finálé tesz teljessé.
Jegyár: 9900 Ft