március14.
szombat19:30
Jegyvásárlás
Anima Musicae Kamarazenekar
Anima Musicae Kamarazenekar

Haydn Budán

Farkas Gábor és az Anima Musicae Kamarazenekar koncertje

MŰSOR

J. HAYDN: f-moll „La Passione” szimfónia
J. HAYDN: D-dúr zongoraverseny

szünet

W. A. MOZART: C-dúr „Dissonanzen” kvartett

KÖZREMŰKÖDIK

FARKAS Gábor – zongora
Anima Musicae Kamarazenekar

 

Joseph Haydn évtizedekig szolgált udvari zenészként, karmesterként és zeneszerzőként az Esterházyak udvarában, rendszeresen hallhatta őt az előkelő közönség Kismartonban, Eszterházán és Bécsben. Rendkívüli alkalomnak számított, amikor 1800. március 8-án Budára látogatott: a Budavári Palota tróntermében A teremtés című oratóriumát vezényelte. Maga az előadás apropója is kivételes esemény volt, az összegyűlt vendégek József nádor születésnapját ünnepelték. Haydn meghívásában fontos szerepet játszott Alekszandra Pavlovna, a nádor felesége, aki zenei képzettségével és technikai felkészültségével a zeneszerzőt is elkápráztatta. A korabeli híradások szerint Haydn különösen elégedett volt az előadásra verbuvált zenekarral, amely a magyar és német színtársulat tagjaiból és tehetséges műkedvelőkből állt össze.

Haydn budai látogatásának idén a Liszt Ferenc-díjas Farkas Gábor és a Magyarország élvonalbeli kamaraegyütteseként ismert Anima Musicae koncertje állít emléket. Programjukon Haydn f-moll „La Passione” szimfóniájával és D-dúr zongoraversenyével, valamint Mozart C-dúr „Dissonanzen” kvartettjével a klasszikus repertoár valódi mesterművei szerepelnek. „A zene lelke” – az Anima Musicae névválasztása megtestesíti azt az őszinte küldetéstudatot, amely a több nemzetközi versenyeredménnyel és hazai kitüntetéssel bíró együttest vezeti, legyen szó az Európa legrangosabb koncerttermeiben való fellépéseikről éppúgy, mint az ifjúság komolyzenei nevelését célzó programjaikról.

A Zeneakadémia rektori tisztségét is betöltő Farkas Gábor életében a koncertezés és a tanítás régóta kéz a kézben jár. Rendszeresen meghívottja Európa, Amerika és Ázsia legnagyobb koncerttermeinek, lemezeket készít, versenyeken zsűriz, fesztivált szervez, fiatalokat oktat – fáradhatatlan nagykövete a zenének. Amikor azonban színpadon van, számára is csak a megszólaló mű létezik: kiegyensúlyozott, harmonikus előadásaiban az értelem és az érzelem tökéletes arányát érvényesíti.

Haydn 1768-ban komponált f-moll „La passione” szimfóniája szokatlanul sötét tónusú darab. Az utólagosan hozzákapcsolt jelzőre a mű drámai karakterével összefüggésben leggyakrabban „szenvedélyként” hivatkoznak, gondolhatunk azonban „passióra” is, ha figyelembe vesszük, hogy 18. századi emlékek szerint a szimfóniát többször játszották a nagyheti program részeként. Ahogy Haydn több moll hangnemű szimfóniáját, úgy az f-moll darabot is kapcsolatba hozzák az úgynevezett „Sturm und Drang” irányzattal, amelyben az érzelmek, vágyak és indulatok kifejezése válik hangsúlyossá. Az f-moll szimfónia ugyanakkor archaizál is: lassú-gyors-lassú-gyors tételrendje a barokk kor templomi szonátáinak mintáját követi. A szinte tragikus hangulatú nyitótétel után új lendületet hoz az Allegro lüktetése, majd a visszafogott Menüett-tételt követően a Presto forgataga zárja a művet.

Lényegesen könnyedebb hangot üt meg az 1784-ben publikált D-dúr zongoraverseny, amely szellemességével és frissességével varázsolja élővé a 18. századi szalonok hangulatát. A nyitó Vivace a zongora és a zenekar pezsgő párbeszédének nyit teret, majd a finoman hangszerelt lassú tétel azt mutatja be, hogyan válnak Haydn kezében a legegyszerűbb zenei gesztusok is költészetté. Így érkezünk el a Rondo all’ungarese címet viselő fináléhoz, amely valódi örömzeneként ragadja magával a közönséget.

„Isten színe előtt mondom mint becsületes ember, hogy fia a legnagyobb zeneszerző azok közül, akiket személyesen vagy név szerint ismerek.” Leopold Mozart feljegyzésében olvashatjuk Haydn lelkes szavait, ahogyan a fiatal Mozartról nyilatkozott. Az apropó szorosan kapcsolódott annak a hat vonósnégyesnek a bemutatójához, melyeket Mozart a „vonósnégyes atyjaként” is tisztelt idősebb mesternek ajánlott. Az Anima Musicae vonószenekari előadásában megszólaló C-dúr vonósnégyes ennek az op. 10-es gyűjteménynek a részeként látott napvilágot 1785-ben, „Disszonáns” jelzőjét határokat feszegető lassú bevezetésének köszönheti. Az ihletett témákban, változatos hangulatokban és karakterekben bővelkedő darab a bonyolultság és egyszerűség közti egyensúlykeresés és egyensúlyteremtés gyönyörű példája, kaleidoszkópként foglalja magában mindazt, ami Mozart stílusát örök érvényűvé teszi.

Jegyár: 5900 Ft