Haydneum Őszi Fesztivál a Karmelitában

A 17. századi és 18. század eleji Velence páratlanul gazdag zeneélete mágnesként vonzotta a művészeket, utazókat és nem utolsósorban a kultúrára fogékony uralkodókat, nemeseket. A zene a városban mindenütt jelen volt: a templomokban, a palotákban, a csatornákon ringó gondolákban. Ebbe a pezsgő világba kalauzol el minket a Purcell Kórus és a korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar „Ismeretlen Velence” fantázianevű koncertje, amelyet az idén hetvenéves koncertjubileumát ünneplő jeles csembaló- és orgonaművész, karmester és zenekutató, Rovátkay Lajos vezet. Zenei újdonságok szólalnak meg a kora és késő barokkból, amelyek – ha nyitott szívvel és füllel hallgatjuk őket – magával ragadó zenei élményt ígérnek.

A velencei Szent Márk-székesegyház az egyházzene nagy hatású központja volt, a reneszánsz és a barokk számos meghatározó zeneszerzője működött a falai között. Közéjük tartozott Giovanni Gabrieli, aki nemcsak a székesegyház orgonistája volt, de Velence második legfontosabb előadói posztjával, a Scuola Grande di San Rocco orgonistaállásával is büszkélkedhetett. Európa-szerte ismert zenésszé vált, egymás után keresték őt fel a zenét tanulni vágyó fiatalok. A személyes mester-tanítvány kapcsolatok kitüntetett jelentőséggel bírtak ebben a közegben: Giovanni Gabrieli számára korábban nagybátyja, Andrea Gabrieli volt az a mentor, akitől a mindennapi zenei gyakorlat során rengeteget tanulhatott. Az ifjabb Gabrieli nyitó darabként megszólaló szonátája gyönyörű ellenpontos szólamvezetésével a korai kamarazene különleges alkotása.

Folytatva a képzeletbeli „zenészcsaládfát”, feltehetően Giovanni Gabrieli volt a mestere a velencei születésű Alessandro Grandinak, akinek több alkotása is helyet kapott a programban. Rovátkay Lajos kivételes ismerője Grandi művészetének: a Kölner Vocal-Consort és a Musica Antiqua Köln együtteseivel a szerző motettáiból lemezt is készített. Grandi stílusában élvezettel hallgathatjuk a kontrasztáló textúrákat, a tiszta affektusokat, az énekhang kezelésében pedig talán azt a hatást is megérezhetjük, amelyet Monteverdi asszisztenseként sajátított el a már sokat emlegetett Szent Márk-székesegyházban.

Fontos emlékeznünk rá, hogy a programban szereplő zeneszerzők kivétel nélkül maguk is gyakorló zenészek, kiváló muzsikusok voltak. Az alkotói és előadói személyiség elválaszthatatlanságát érezhetjük Giovanni Battista Buonamente zenéjében, akinek korabeli rangját példázza, hogy nemcsak a mantovai Gonzaga hercegek tartottak igényt a szolgálataira, de később a német-római császár is. Az olasz barokk zene azonban nem állt meg Európa határainál, már a 17. században is többen tettek azért, hogy műveiket a tengerentúlra is eljuttassák. Ilyen ambíciókkal bíró szerző volt Domenico Massenzio, aki egyes feljegyzések szerint Brazíliába próbálta meg exportálni vokális darabjait.

Az orgona- és csembalóművész, zeneszerző Girolamo Frescobaldi stílusa máig tartó elévülhetetlen hatással bír a billentyűs hangszerek irodalmára. Műveinek fantáziadús, virtuóz karaktere a játékmódok hihetetlen tárházát vonultatja fel, és nemcsak a római Szent Péter-bazilika 17. századi közönségét vagy a firenzei herceget és vendégeit tudta elbűvölni, de a jelenkor hallgatóit is töretlenül elkápráztatja. Frescobaldi után több mint fél évszázaddal látta meg a napvilágot Dieterich Buxtehude, akiről talán nem túlzás kijelenteni, hogy nélküle az orgonazene nem fejlődhetett volna úgy, ahogyan azt tette az elmúlt évszázadokban. Buxtehude nevével leggyakrabban mégis a Bach-életrajzokban találkozhatunk, aki az ő orgonajátékáért gyalogolt több száz kilométert Arnstadttól Lübeckig. Ezúttal a g-moll prelúdium szemlélteti azokat az értékeket, amelyekért Bach zárandokútra kelt. Végül a koncert fináléjaként egy olyan szerző miséjéből hallhatunk részleteket, akinek zenéje sokáig rejtve maradt az utókor előtt. Diogenio Bigaglia a San Giorgio Maggiore bencés kolostor szerzeteseként élt, itt komponálta meg F-dúr miséjét, amely különleges fénnyel koronázza meg a velencei koncertet.

A Haydneum Őszi Feszitváljának keretein belül megvalósuló jubileumi koncert nem mindennapi eseménye zeneéletünknek: az 1933-ban született Rovátkay hetven éve, mindössze huszonkét évesen alapította meg budapesti régizene-együttesét, mielőtt 1956-ban elhagyta Magyarországot. A forradalmat követően Ausztriába menekült, majd Frankfurtban diplomázott Helmut Walcha tanítványaként. Ezután Hannoverben tanított, és markáns szerepe volt a historikus előadói mozgalom németországi elterjesztésében. A zene fejlődéstörténetének alapos ismeretével főleg a polifon kontrapunktikus stílusoknak vált lelkes és szenvedélyes népszerűsítőjévé. Nemzetközi jelentőségű életútjáról a Haydneum – Magyar Régizenei Központ 2024-ben egyedülálló portréfilmet készített: a gyönyörű helyszíneken forgatott, személyes hangvételű film nemcsak a művész gyakran küzdelmekkel teli és kalandos életútját tárja fel, hanem szakmailag is mély tartalommal bír, érzékenyen fonódik benne össze a történelem és a művészet a személyes történetekkel.

Jegyár: 6900 Ft

Együttműködő partner: Haydneum – Magyar Régizenei Központ
A Haydneum működését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja.