Évadnyitó koncert a Karmelitában

Az emberi érzelmek legváltozatosabb színeit vonultatja fel Várdai István és a Liszt Ferenc Kamarazenekar évadnyitó koncertje, amelyet Cakó Ferencnek a világon egyedülálló, zenére komponált homokanimációja kísér. A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló grafikusművész, animációsfilm-rendező a pillanat hatását megragadva varázsolja vászonra a zene által ihletett képeit, amelyeket speciális technikai megoldással élőben, a mozivászonra kivetítve élvezhet a közönség.

Kit ne foglalkoztatnának az emberben jelen lévő gonosz, pusztító erők? A Faust-történet Mefisztója ezeknek az erőknek a megtestesítőjeként Liszt fantáziáját is megmozgatta. A zeneszerző ma este megszólaló 1. Mefisztó-keringőjét Nikolaus Lenau irodalmi műve hatására komponálta: a falusi kocsmában játszódó történet szerint Faust az ördögi hegedűs képében fellépő Mefisztó segítségével csábít el egy parasztmenyasszonyt. A liszti zene mozgalmas ritmikája, fokozódó feszültsége, erőteljes gesztusai és érzelmes pillanatai Devich Sándor átiratának köszönhetően kelnek életre vonószenekari hangzásban.

Dvořák E-dúr vonósszerenádja békét és derűt sugárzó zene – azonnal idilli hangulatot teremt a hallgatói köré. Az öt tételből álló művet Dvořák mindössze néhány nap alatt komponálta, a zeneszerzés folyamata igazi flow-élmény lehetett a számára. A szerenádot 1876-ban nem sokkal karácsony előtt mutatták be Prágában, mára a zeneszerző legnépszerűbb művei között tartják számon. Dvořák képes rá, hogy kizárólag vonós hangszerek segítségével elővarázsolja a zenekarból mindazt a hangszínbeli gazdagságot, amely a nagy szimfonikus együttesre írt műveinek sajátja. A lágyan éneklő első tételt nosztalgikus hangulatú keringő követi, majd játékos Scherzo, amely a szokásos formát követve egy líraibb, kontrasztáló középső szakasszal lesz teljes. A nyugalom szigete a következő lassú tétel, amely egyben felkészít a táncos karakterű, mindent összegző fináléra.

„Eksztázisba hozom a közönséget a variációiddal. Olyan sikerem volt, hogy háromszor is visszatapsoltak, a d-moll Andante-variációt viharos taps követte. Liszt azt mondta nekem: »Magával ragadott! Olyan ragyogóan játszott!« A darabbal kapcsolatban pedig megjegyezte: »Ez végre igazi zene!«” A csellista Wilhelm Fitzenhagen, Csajkovszkij barátja és a Rokokó-variációk első előadásainak szólistája számolt be így a zeneszerzőnek a mű sikeréről. A variációk címében szereplő „rokokó” jelző ezúttal a 18. századi klasszikus zenével való szoros kapcsolatot jelzi. Csajkovszkijt mindig is lelkesítette ez a korszak, Mozartról így fogalmazott: „Neki köszönhető, hogy a zenének szenteltem az életem. Rajongok érte és csodálom őt.” A Rokokó-variációk alapjául Csajkovszkij egy gavotte táncra emlékeztető témát komponált, a végeredmény ugyanakkor kétségkívül romantikus zene. A cselló és a zenekar magával ragadó párbeszédében elegáns, udvari zenét idéző változatokat éppúgy hallunk, mint sötétebb, komorabb vagy épp szenvedélyes, lendületes szakaszokat. Várdai István mély zeneisége, rendkívüli hangzásigénye és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral való páratlan kapcsolata egyértelmű garancia a Csajkovszkij-mű egyedülálló megszólaltatására.

A hangversenyen egy ízig-vérig kortárs mű példázza, mennyi lehetőség rejlik a világ különböző tájairól és korszakaiból származó zenei elemek integrálásában. A Škampa Quartetet alapító Pavel Fischer sikeres előadóművészi karrierjét követően fordult a zeneszerzés felé, 2011-ben írt vonósnégyesével egy nem mindennapi történelmi szereplőnek állít emléket. A Mad Piper, azaz Őrült dudás cím a kanadai születésű skót dudásra, Bill Millinre utal, aki azzal vált híressé, hogy a normandiai partraszálláskor a legnagyobb harcok közepette is kitartóan játszott a hangszerén. A címadó nyitótételt a dudazene hagyományait megelevenítő további tételek követik a Kárpátok lélegzetelállító vad táncától a panaszos bolgár dallamokon át a Medvetánc forgatagáig.

Liszt zenéje nyitotta, és Liszt zenéje is koronázza a nevét viselő együttes koncertjét. A rapszódiák hűen bizonyítják a zeneszerző magyarországi zenei hagyományok iránti rajongását – a 2. magyar rapszódia ennek a rajongásnak és a hagyományok újjászületésének kivételesen hatásos és népszerű példája. Az élénk, táncos ritmusok, a gyors és lassú részek közti drámai váltások Wolf Péternek köszönhetően szólalhatnak meg vonószenekaron, aki az eredeti mű lényegét és karakterét megtartva, a hangzásbeli lehetőségekkel virtuózan játszva készítette el átiratát – kifejezetten a Liszt Ferenc Kamarazenekar felkérésére.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar hatvan éve állandó szereplője a klasszikus zenei élet nemzetközi elitjének, így méltán tartják világszerte a kamarazenekari műfaj egyik legjobb képviselőjének. A Várdai István művészeti igazgatásával és Tfirst Péter koncertmesteri irányításával működő együttes munkáját kettős cél határozza meg: a minőségi hagyomány megőrzése és a folyamatos megújulásra való törekvés. Az idei Karmelita koncertsorozatot nyitó programjuk is e kettős célt példázza.

Jegyár: 9900 Ft