Beethoven Budán (hegedű-zongora szonáták 3.)

Mindig magával ragadó élmény olyan kamarazenészek játékát figyelni, akik a legapróbb mozdulatokból, akár csak egy pillantásból vagy rezdülésből is érzik és értik egymás jelzéseit. Beethoven-sorozatuk zárókoncertjén Antje Weithaas és Várjon Dénes újabb három zongoraszonátában mutatják be ezt a különleges képességüket. Ez a programjuk ível át a leghosszabb időn: a „Tavaszi” szonátát a szerző elsőként és utolsóként komponált szonátája keretezi.

A D-dúr darabban az energikus, már-már színpadi nyitógesztust követően a hegedű mutatja be az első tétel főtémáját, amelyet Beethoven olyan intenzitással fejleszt tovább, hogy csak apró lélegzetvételnyi szüneteket hagy a zenében. A lassú középső tételt és a rondófinálét összeköti a variációs szerkesztésmód, amely a két tétel eltérő hangulatához alkalmazkodva engedi megmutatkozni a beethoveni témák különböző arcait.

A „Tavaszi” szonáta rögtön az első hangjaival érzékelteti a hozzá kapcsolódó jelző érvényességét. Ragyogóan áramló nyitótémája könnyen eszünkbe juttathatja a tavasz frissességét, szépségét. Az első tételben egyszerre hallhatjuk a klasszika finom fordulatait, elegáns témáit és Beethoven merészségét, a hagyományokkal való szembeszegülését. Szívhezszólóan szép a második tétel, amelyet a rövid közjátékként komponált harmadik tétel hídként köt össze a fináléval. Azzal a fináléval, amely változatos, élénk színeivel mind a három előző tétel árnyalataira visszautal.

Az op. 96-os G-dúr szonáta Beethoven tíz hegedűszonátája közül az egyetlen, amelyet már az 1810-es években komponált. A Rudolf főhercegnek dedikált műben különleges nyugodtság, szépség tükröződik, belső figyelemre ösztönözve a hallgatóit is. Van valamiféle éteri derű abban, ahogy a hegedű és a zongora az első tételben beszélget egymással. Az Adagio visszafogottságáról, emelkedett, szinte nem is evilági hangulatáról gyakran mondják, hogy már a kései Beethoven stílusát idézi. A rövid Scherzóval újra a földhöz közelítünk, majd elérkezünk a népies témára épülő fináléhoz, amely zenei ötletekben végtelenül gazdag variációival koronázza meg a művet. Beethoven ezzel a művével búcsúzott a hegedű-zongora szonáta műfajától, és ezzel a művel búcsúzik Antje Weithaas és Várjon Dénes is a Beethoven-összkiadás-koncertjük közönségétől. Hallgatóként szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ha élőben nem is, de a felvételeiken keresztül az otthonunkban is bármikor visszaidézhetjük és újra élvezhetjük Beethoven-játékukat.

Jegyár: 6900 Ft