Beethoven Budán (hegedű-zongora szonáták 3.)

Beethoven budai fellépésének évfordulóján ezúttal a nemzetközi zenei élet két kimagasló szereplője, a lenyűgöző zenei intelligenciájú német hegedűs, Antje Weithaas és a tökéletes technikájáról és mély zeneiségéről ismert zongoraművész, Várjon Dénes érkezik a Karmelitába. Az elmúlt hónapokban világszerte hatalmas sikert arattak Beethoven hegedű-zongora szonátáinak összkiadás-felvételével, és a lemezek megjelenésével párhuzamosan Európa számos nagy zenei központjában koncerten is megszólaltatták a Beethoven-szonátákat. A teljes sorozat most hangzik el először Budapesten a két művész előadásában.

Antje Weithaas és Várjon Dénes szonátasorozatának első CD-je 2023 tavaszán jelent meg a CAvi Music kiadónál, és azonnal rangos elismeréseket kapott, többek között elnyerte a Német Zenekritikusok Díját (Deutscher Schallplattenpreis). Németország, Ausztria és Svájc százhatvan vezető zenetörténésze, újságírója és kritikusa negyedévenként ítéli oda ezt a címet, amelyet így indokoltak: „Tényleg szükségünk van Beethoven hegedűszonátáinak még egy összfelvételére? Antje Weithaas és Várjon Dénes egyértelműen bizonyítják: feltétlen! Beethoven a legelragadóbb tökéletességben jelenik meg – forradalmi, érzelmes, újító. De ennél több is: hegedű és zongora lenyűgöző magától értetődőséggel talál egymásra, a darabok megannyi nehézsége mintha nem is létezne. A technikai tökéletesség idáig alig ismert szuverenitással kapcsolódik az előadás boldogító zeneiségéhez és átütő erejéhez. Ezek a felvételek a lehető legmagasabbra teszik a lécet.”

Nagy várakozás kísérte az összkiadás további darabjait is, amelyekről ugyancsak szuperlatívuszokban tudósított a kritika. A sorozat utolsó darabját a rangos Gramophone magazin szerkesztősége 2024 júniusában a hónap legjobb lemezének választotta, kiemelve Antje Weithaas és Várjon Dénes tiszta, harmonikus játékát és rendkívüli összekapcsolódásukat a zenén keresztül. Útravalóként a Gramophone kritikusa így fogalmazott: „Ami ezeket a szonátákat illeti, Weithaas és Várjon lehetővé teszi, hogy úgy tanulj, hallgass és szeress, mint még soha.”

A Karmelita Beethoven-termében most élőben még elevenebb formában élheti át a közönség azt a különleges élményt, amit a lemezfelvételek már sok ezer zenehallgatónak nyújtottak. Beethoven tíz szonátája mind más és más fénytörésből mutatja meg azt az utat, amelyen végighaladva kitört a klasszikus stílus kötöttségeiből, és létrehozta azt az egyéni zeneszerzői nyelvet, amellyel megkerülhetetlen szereplőjévé vált a nyugati zenetörténetnek. Noha gyakran egyszerűen csak hegedűszonátákként hivatkozunk ezekre a művekre, Beethoven már a címadással („szonáta zongorára és hegedűre”) kifejezte, hogy egyenrangú partnerként tekint bennük a két hangszerre. Kivételes tehetséggel használta ki mind a hegedű, mind a zongora kifejezésbeli és technikai adottságait, és folyamatosan kutatta azokat az eszközöket, amelyekkel megújíthatta, gazdagíthatta a hangzás, a zenei szerkesztés, az együttjáték lehetőségeit.

Mindig magával ragadó élmény olyan kamarazenészek játékát figyelni, akik a legapróbb mozdulatokból, akár csak egy pillantásból vagy rezdülésből is érzik és értik egymás jelzéseit. Beethoven-sorozatuk zárókoncertjén Antje Weithaas és Várjon Dénes újabb három zongoraszonátában mutatják be ezt a különleges képességüket. Ez a programjuk ível át a leghosszabb időn: a „Tavaszi” szonátát a szerző elsőként és utolsóként komponált szonátája keretezi.

A D-dúr darabban az energikus, már-már színpadi nyitógesztust követően a hegedű mutatja be az első tétel főtémáját, amelyet Beethoven olyan intenzitással fejleszt tovább, hogy csak apró lélegzetvételnyi szüneteket hagy a zenében. A lassú középső tételt és a rondófinálét összeköti a variációs szerkesztésmód, amely a két tétel eltérő hangulatához alkalmazkodva engedi megmutatkozni a beethoveni témák különböző arcait.

A „Tavaszi” szonáta rögtön az első hangjaival érzékelteti a hozzá kapcsolódó jelző érvényességét. Ragyogóan áramló nyitótémája könnyen eszünkbe juttathatja a tavasz frissességét, szépségét. Az első tételben egyszerre hallhatjuk a klasszika finom fordulatait, elegáns témáit és Beethoven merészségét, a hagyományokkal való szembeszegülését. Szívhezszólóan szép a második tétel, amelyet a rövid közjátékként komponált harmadik tétel hídként köt össze a fináléval. Azzal a fináléval, amely változatos, élénk színeivel mind a három előző tétel árnyalataira visszautal.

Az op. 96-os G-dúr szonáta Beethoven tíz hegedűszonátája közül az egyetlen, amelyet már az 1810-es években komponált. A Rudolf főhercegnek dedikált műben különleges nyugodtság, szépség tükröződik, belső figyelemre ösztönözve a hallgatóit is. Van valamiféle éteri derű abban, ahogy a hegedű és a zongora az első tételben beszélget egymással. Az Adagio visszafogottságáról, emelkedett, szinte nem is evilági hangulatáról gyakran mondják, hogy már a kései Beethoven stílusát idézi. A rövid Scherzóval újra a földhöz közelítünk, majd elérkezünk a népies témára épülő fináléhoz, amely zenei ötletekben végtelenül gazdag variációival koronázza meg a művet. Beethoven ezzel a művével búcsúzott a hegedű-zongora szonáta műfajától, és ezzel a művel búcsúzik Antje Weithaas és Várjon Dénes is a Beethoven-összkiadás-koncertjük közönségétől. Hallgatóként szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ha élőben nem is, de a felvételeiken keresztül az otthonunkban is bármikor visszaidézhetjük és újra élvezhetjük Beethoven-játékukat.

Jegyár: 6900 Ft