Beethoven Budán (hegedű-zongora szonáták 2.)

Beethoven budai fellépésének évfordulóján ezúttal a nemzetközi zenei élet két kimagasló szereplője, a lenyűgöző zenei intelligenciájú német hegedűs, Antje Weithaas és a tökéletes technikájáról és mély zeneiségéről ismert zongoraművész, Várjon Dénes érkezik a Karmelitába. Az elmúlt hónapokban világszerte hatalmas sikert arattak Beethoven hegedű-zongora szonátáinak összkiadás-felvételével, és a lemezek megjelenésével párhuzamosan Európa számos nagy zenei központjában koncerten is megszólaltatták a Beethoven-szonátákat. A teljes sorozat most hangzik el először Budapesten a két művész előadásában.

Antje Weithaas és Várjon Dénes szonátasorozatának első CD-je 2023 tavaszán jelent meg a CAvi Music kiadónál, és azonnal rangos elismeréseket kapott, többek között elnyerte a Német Zenekritikusok Díját (Deutscher Schallplattenpreis). Németország, Ausztria és Svájc százhatvan vezető zenetörténésze, újságírója és kritikusa negyedévenként ítéli oda ezt a címet, amelyet így indokoltak: „Tényleg szükségünk van Beethoven hegedűszonátáinak még egy összfelvételére? Antje Weithaas és Várjon Dénes egyértelműen bizonyítják: feltétlen! Beethoven a legelragadóbb tökéletességben jelenik meg – forradalmi, érzelmes, újító. De ennél több is: hegedű és zongora lenyűgöző magától értetődőséggel talál egymásra, a darabok megannyi nehézsége mintha nem is létezne. A technikai tökéletesség idáig alig ismert szuverenitással kapcsolódik az előadás boldogító zeneiségéhez és átütő erejéhez. Ezek a felvételek a lehető legmagasabbra teszik a lécet.”

Nagy várakozás kísérte az összkiadás további darabjait is, amelyekről ugyancsak szuperlatívuszokban tudósított a kritika. A sorozat utolsó darabját a rangos Gramophone magazin szerkesztősége 2024 júniusában a hónap legjobb lemezének választotta, kiemelve Antje Weithaas és Várjon Dénes tiszta, harmonikus játékát és rendkívüli összekapcsolódásukat a zenén keresztül. Útravalóként a Gramophone kritikusa így fogalmazott: „Ami ezeket a szonátákat illeti, Weithaas és Várjon lehetővé teszi, hogy úgy tanulj, hallgass és szeress, mint még soha.”

A Karmelita Beethoven-termében most élőben még elevenebb formában élheti át a közönség azt a különleges élményt, amit a lemezfelvételek már sok ezer zenehallgatónak nyújtottak. Beethoven tíz szonátája mind más és más fénytörésből mutatja meg azt az utat, amelyen végighaladva kitört a klasszikus stílus kötöttségeiből, és létrehozta azt az egyéni zeneszerzői nyelvet, amellyel megkerülhetetlen szereplőjévé vált a nyugati zenetörténetnek. Noha gyakran egyszerűen csak hegedűszonátákként hivatkozunk ezekre a művekre, Beethoven már a címadással („szonáta zongorára és hegedűre”) kifejezte, hogy egyenrangú partnerként tekint bennük a két hangszerre. Kivételes tehetséggel használta ki mind a hegedű, mind a zongora kifejezésbeli és technikai adottságait, és folyamatosan kutatta azokat az eszközöket, amelyekkel megújíthatta, gazdagíthatta a hangzás, a zenei szerkesztés, az együttjáték lehetőségeit.

Antje Weithaas és Várjon Dénes Beethoven-sorozatának második koncertjét a nagyszerűséget és fenséget sugárzó Esz-dúr szonáta nyitja, amely fiatalkori darabként illeszkedik a zeneszerző grandiózus Esz-dúr műveinek sorába. A darab érzelmi súlypontja a középső Adagio tétel, amely az időtlenség minőségét hozza el. A finálé rondójának témája pedig már azok közé a dallamok közé tartozik, amelyeket akár dúdolva is magunkkal vihetünk a koncertről.

A hangverseny további részében az 1802-ből származó op. 30-as sorozat darabjai szólalnak meg: az A-dúr, a G-dúr és a c-moll hegedű-zongora szonáta. Az 1802-es év Beethoven életében már az egyre súlyosbodó hallásproblémáinak az időszaka, ekkor írta meg – a kétségbeesés és a lemondás hangján – heiligenstadti végrendeletét, amely azonban csak halála után vált ismertté. A születő művei mindeközben továbbra is tele vannak élettel. Elegancia és finomság hatja át az A-dúr szonáta egészét, a lassú tétel dallamaiba ugyanakkor a gyengédség mellett szomorúság is vegyül. Ahogy a teljes műben, úgy a fináléban is a hegedű és a zongora tökéletes együttműködését figyelhetjük meg.

Az op. 30-as sorozatot záró G-dúr szonáta a háborítatlan érzelmek, a boldogság szonátája, amelyet Beethoven a városi élet zajától elvonulva, a természetben komponált. A darabban a zeneszerző a rá jellemző frappáns fordulatokkal variálja Haydn és Mozart hagyományait. Így van ez az első tétel világos nyitótémájának és érzelmesebb melléktémájának váltakozásában éppúgy, mint a meleg színekben tündöklő lassú tételben vagy a zenei humorban gazdag fináléban.

Végül a koncertet záró c-moll szonáta a dráma és a szenvedély hangját hozza el. Az első tételben mindezt a hatalmas skálán mozgó kontrasztok, a váratlan megtorpanások és kitörések közvetítik. Egészen himnikus az Adagio tétel, amelyet – ugyancsak hatásos kontrasztként – a ritmikai és hangsúlybeli szabálytalanságokkal, meglepetésekkel játszó Scherzo követ. A fináléban talán még a nyitótételnél is erősebbek a hirtelen indulatok, amelyek azonban nem jelentik azt, hogy az előadóknak fel kellene adniuk a fegyelmezettségüket, tartásukat. Érdemes mindvégig figyelnünk Antje Weithaasra és Várjon Dénesre, milyen fantasztikus eszközökkel, gesztusokkal keltik életre Beethoven zenévé formált érzéseit, hangulatait.

Jegyár: 6900 Ft