Beethoven Budán (hegedű-zongora szonáták 1.)

Beethoven budai fellépésének évfordulóján ezúttal a nemzetközi zenei élet két kimagasló szereplője, a lenyűgöző zenei intelligenciájú német hegedűs, Antje Weithaas és a tökéletes technikájáról és mély zeneiségéről ismert zongoraművész, Várjon Dénes érkezik a Karmelitába. Az elmúlt hónapokban világszerte hatalmas sikert arattak Beethoven hegedű-zongora szonátáinak összkiadás-felvételével, és a lemezek megjelenésével párhuzamosan Európa számos nagy zenei központjában koncerten is megszólaltatták a Beethoven-szonátákat. A teljes sorozat most hangzik el először Budapesten a két művész előadásában.

Antje Weithaas és Várjon Dénes szonátasorozatának első CD-je 2023 tavaszán jelent meg a CAvi Music kiadónál, és azonnal rangos elismeréseket kapott, többek között elnyerte a Német Zenekritikusok Díját (Deutscher Schallplattenpreis). Németország, Ausztria és Svájc százhatvan vezető zenetörténésze, újságírója és kritikusa negyedévenként ítéli oda ezt a címet, amelyet így indokoltak: „Tényleg szükségünk van Beethoven hegedűszonátáinak még egy összfelvételére? Antje Weithaas és Várjon Dénes egyértelműen bizonyítják: feltétlen! Beethoven a legelragadóbb tökéletességben jelenik meg – forradalmi, érzelmes, újító. De ennél több is: hegedű és zongora lenyűgöző magától értetődőséggel talál egymásra, a darabok megannyi nehézsége mintha nem is létezne. A technikai tökéletesség idáig alig ismert szuverenitással kapcsolódik az előadás boldogító zeneiségéhez és átütő erejéhez. Ezek a felvételek a lehető legmagasabbra teszik a lécet.”

Nagy várakozás kísérte az összkiadás további darabjait is, amelyekről ugyancsak szuperlatívuszokban tudósított a kritika. A sorozat utolsó darabját a rangos Gramophone magazin szerkesztősége 2024 júniusában a hónap legjobb lemezének választotta, kiemelve Antje Weithaas és Várjon Dénes tiszta, harmonikus játékát és rendkívüli összekapcsolódásukat a zenén keresztül. Útravalóként a Gramophone kritikusa így fogalmazott: „Ami ezeket a szonátákat illeti, Weithaas és Várjon lehetővé teszi, hogy úgy tanulj, hallgass és szeress, mint még soha.”

A Karmelita Beethoven-termében most élőben még elevenebb formában élheti át a közönség azt a különleges élményt, amit a lemezfelvételek már sok ezer zenehallgatónak nyújtottak. Beethoven tíz szonátája mind más és más fénytörésből mutatja meg azt az utat, amelyen végighaladva kitört a klasszikus stílus kötöttségeiből, és létrehozta azt az egyéni zeneszerzői nyelvet, amellyel megkerülhetetlen szereplőjévé vált a nyugati zenetörténetnek. Noha gyakran egyszerűen csak hegedűszonátákként hivatkozunk ezekre a művekre, Beethoven már a címadással („szonáta zongorára és hegedűre”) kifejezte, hogy egyenrangú partnerként tekint bennük a két hangszerre. Kivételes tehetséggel használta ki mind a hegedű, mind a zongora kifejezésbeli és technikai adottságait, és folyamatosan kutatta azokat az eszközöket, amelyekkel megújíthatta, gazdagíthatta a hangzás, a zenei szerkesztés, az együttjáték lehetőségeit.

Antje Weithaas és Várjon Dénes sem a lemezeiken, sem a koncertjeiken nem egyszerűen kronologikus sorrendben szólaltatják meg a műveket, helyette sokkal inkább zenei szempontokat követnek. Az első koncerten szereplő művek egymásutánja hatalmas ellentéteket és lenyűgöző változatosságot rajzol meg, és mindemellett összeköti őket tonalitásuk is (az A-dúr vagy a-moll hangnem).

Beethoven 1798-ban jelentette meg három szonátából álló op. 12-es sorozatát, melyek közül a középső darab szólal meg elsőként a nyitókoncerten. Az első pillanattól fogva tanúi lehetünk a zongora és a hegedű összjátékának, mintha egy fordulatokban gazdag párbeszédet figyelnénk. A második tétel melankolikusabb témáját először a zongora mutatja be, majd a lírai érzelmeket tovább mélyíti a hegedű belépése. Végül bravúros gesztusokkal játszó rondó zárja a művet.

Alig néhány évvel később, 1801-ben komponálta a zeneszerző az op. 23-as, a-moll szonátáját, amelyet egészen drámai hangon indít. Azt a fiatal, ereje teljében lévő zeneszerzőt hallhatjuk itt, aki egy évvel korábban lépett közönség elé első szimfóniájával, és aki egyre többször bizonyította, hogy egy valódi zenei forradalmár van születőben. Az első tétel zenei párbeszéde sokkal szenvedélyesebb hevülettel zajlik, mint az előző darabban, Beethoven nagy fantáziával mutat be újabb és újabb zenei anyagokat. A lassú tételbe olykor táncos és játékos elemeket is vegyít, majd a nyitótétel sürgetését hozza vissza a fináléban. Sok zárótételéhez hasonlóan ezt is rondó formában komponálta: a rondóanyag ismétlései között kontrasztáló hangulattal, textúrával, dinamikával vonultat fel epizódokat.

Végül, de nem utolsósorban a szerző talán legismertebb és legszeretettebb szonátája, a lenyűgöző, grandiózus Kreutzer-szonáta szólal meg Antje Weithaas és Várjon Dénes előadásában. A zene olyan drámai erővel ragadja meg a hallgatót, amelyet alig tapasztalhattak korábban. Erről a páratlan erőről írt Lev Tolsztoj Kreutzer-szonáta című kisregényében: „A zene arra ösztönöz, hogy elfeledkezzem magamról, a valódi állapotomról, valami más állapotba visz át, nem a magaméba. A zene hatása alatt, úgy rémlik, azt érzem, amit voltaképp nem érzek, megértem, amit nem értek, meg bírom tenni, amit nem bírok.”

Jegyár: 6900 Ft