október4.
péntek19:30
Jegyvásárlás
Balog József, Börzsönyi Máté, Paulik László

Beethoven és Brahms korhű hangszereken a zene világnapja alkalmából

Börzsönyi Máté, Paulik László és Balog József koncertje

MŰSOR

Beethoven: F-dúr szonáta kürtre és zongorára, op. 17
Beethoven: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 30/2

szünet

Brahms: Esz-dúr trió kürtre, hegedűre és zongorára, op. 40

 

KÖZREMŰKÖDIK

Börzsönyi Máté – kürt
Paulik László – hegedű
Balog József – zongora

Beethoven és Brahms zenéi igazi alapkövei a klasszikus koncertrepertoárnak, nem mindennapi lehetőség azonban, hogy a közönség úgy hallhassa őket, ahogy régen, saját korukban megszólalhattak. A zene világnapja alkalmából most három remekmű kel új életre Börzsönyi Máté, Paulik László és Balog József eredeti, korhű hangszereken játszott előadásában. Programjukat Beethoven kürtszonátája nyitja, amelyet maga a szerző mutatott be az egykor a Karmelita épületegyüttesében működő Várszínházban, majd ezt követi a rendkívüli nehézségű és sodrású c-moll hegedű-zongora szonáta, amelyben egy Beethoven korabeli zongora lesz a főszereplő. A koncert második felében Balog József egy olyan Streicher-zongorát szólaltat meg, amelyen Brahms maga is játszott és komponált. A Brahms-életműben is kuriózumnak számító trió kürtszólamát Börzsönyi Máté – a szerző eredeti utasításának megfelelően – natúrkürtön játssza, a magyar régizenejátszás meghatározó alakjaként ismert Paulik László pedig további garanciát jelent a legkiválóbb historikus előadásra.

Beethoven egy híres virtuóznak, a cseh származású Giovanni Puntónak (Jan Václav Stichnek) komponálta egyetlen kürtszonátáját 1800-ban. A bécsi premieren azonnal hatalmas sikert arattak a darabbal, amelyet még ugyanebben az évben, május 7-én Budán is bemutattak. A kivételes koncert apropóját József nádorné, Alekszandra Pavlovna hercegné névnapi ünnepségsorozata adta, amelyen egymást érték a lenyűgöző programok: álarcosbál, díszebédek, színházi díszelőadások, lovas vitézi bemutatók... Május 7-én a Várszínházban adott kamarahangversenyt Beethoven és Punto, és bár a koncertműsorról nem maradt fenn pontos tudósítás, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a kürtszonáta is elhangzott. A beszámolók szerint „a hangversenyen a híres Beethoven úr különös ügyességgel mutatta be tehetségét a Forte-pianon, mellette pedig Punto úr tüntette ki magát ritka talentumos játékával, vadászkürtön”.

Punto olyan páratlan technikával és kifejezőerővel volt képes kezelni a hangszerét, amire nem volt példa korábban – Beethoven nem véletlenül komponált számára olyan, a legjobb értelemben vett „show-darabot”, amelynek minden hangját rászabta, és amellyel lehetőséget biztosított mindezeknek a képességeknek a megcsillogtatására. Az első tétel kürtszignáljára felelve rögtön belép a zongora is, amely könnyed futamaival és világos dallamaival válik a kürt egyenrangú kamarapartnerévé. A koncentrált lassú tétel mintegy közjátékként áll a két szélső tétel között. Végül a rondófinálé fergeteges ötletekkel folytatja és koronázza meg a két hangszer együttjátékát.

„Szonáta zongorára, hegedűkísérettel” – ezt a talán meglepőnek ható címadást olvashatjuk Beethoven c-moll darabjának kottáján. Mindez a zongora jelentőségét hangsúlyozza, de korántsem jelenti azt, hogy a hegedű háttérbe szorulna. A két hangszer drámai és lírai karaktereivel erősíti egymást, Beethoven már a nyitótételben nagyszabású tablóját rajzolja meg kontrasztjaiknak, dühüknek, lágyságuknak és kibékítésüknek. A finoman éneklő Adagio tételt játékos fordulatokban gazdag Scherzo követi, majd egy viharos, szédítő erejű finálé zárja és teszi teljessé a művet.

Fiatalon Brahms maga is játszott kürtön, most hallható triója mellett a hangszerrel való bensőséges kapcsolatát azok a szimfonikus műveiben található epizódok is érzékeltetik, ahol főszerephez juttatja a hangszert. Kevésbé a kürt virtuozitását, inkább melankolikusabb, komorabb, akár transzcendensebb hangját kedvelte igazán. Noha Brahms korában egyre nőtt a modern, szelepekkel ellátott kürt népszerűsége, a zeneszerző ebben a darabjában is ragaszkodott a natúrkürthöz. Magával ragadó, szinte mágikus művet írt, olyannyira egyedi és megismételhetetlen zenét, hogy soha többé nem komponált erre az apparátusra. Brahms zenéjéhez gyakran társul valamiféle nosztalgikus, keserédes hang, ezt tapasztalhatjuk meg rögtön az első tételben. Majd ezt a hangot váltja fel a Scherzo lendülete és izgatottsága, hogy aztán helyet adjon a darab szívét jelentő, szívfacsaróan szép lassú tételnek. A mély érzelmek végül fokozatosan oldódnak fel a finálé valódi kürtzenéjében és a hozzá társuló romantikus képek sorában.

Jegyár: 5900 Ft