március10.
vasárnap19:30
Jegyvásárlás
Berecz Mihály

HAYDN BUDÁN

Berecz Mihály zongoraestje

J. Haydn: C-dúr szonáta, Hob. XVI:21
J. Haydn: c-moll szonáta, Hob. XVI:20

– szünet –

Beethoven: Diabelli-variációk, op. 120

Joseph Haydn 1800. március 8-án Budára látogatott: a Budavári Palota tróntermében – Magyarországon először – A teremtés című oratóriumát vezényelte. A zenetörténeti jelentőségű eseménynek idén a Junior Prima díjas Berecz Mihály zongoraestje állít emléket, aki Haydn két zongoraszonátáját, majd Beethoven grandiózus Diabelli-variációit szólaltatja meg. A Haydn vezényelte hangversenyt József nádor születésnapja alkalmából felesége, Alekszandra Pavlovna szervezte meg – az előadásra összehívott zenekarral, amelyben a magyar és német színtársulat tagjai és tehetséges műkedvelők is játszottak, a korabeli tudósítások szerint Haydn igazán elégedett lehetett. A teremtés hatalmas sikert aratott, s Haydnt a nádori pár és az előkelő közönség egyaránt lelkesen ünnepelte.

Haydn zeneszerzői nyelvének folyamatos alakulását érzékenyen tükrözik billentyűs művei, amelyekhez sokáig csak közkézen forgó másolatok formájában juthattak hozzá a zeneértők és zenekedvelők. Egészen 1774-ig kellett várni arra, hogy először megjelenjen nyomtatásban egy zongorasorozata, a ma Hob. XVI:21–26-os jegyzékszámot viselő hat szonáta. A sorozat első darabjaként napvilágot látott C-dúr szonáta egyúttal Berecz Mihály programjának is nyitánya: egyszerű, tiszta, világos és kifejező hangjával teremti meg az este atmoszféráját.

Az utána következő c-moll szonátát szenvedélyes hangja, hirtelen dinamikai kontrasztjai és virtuóz követelményei miatt Haydn „Appassionatájaként” is emlegetik. Mindezt meghatározza, hogy a mű előadását Haydn már olyan hangszeren, klavikordon vagy fortepianón képzelhette el, amely – szemben a korábbi csembalóval – érzékenyen reagál a billentés erősségére, árnyalataira, finomságaira is. Az első tétel elégikus főtémájából szívbe markoló, viharos szakaszok is kibontakoznak, majd a középső Andante tétel barokkos textúrája és hangzásvilága hoz új színt a darabba. Végül a hangszer technikai lehetőségeit maximálisan kihasználó, fergeteges finálé zárja a művet.

„A kiadó ebben a hatalmas zenei alkotásban nem csupán a beethoveni géniusz mikrokozmoszát látja, hanem valósággal az egész zene világképének lenyomatát. A zenei gondolkodás, a hangi fantázia páratlanul gazdag sokféleségét járja be ez a mű a legmélyebbtől, a legnemesebbtől – a legmerészebb humorig. Tanulmányozása kimeríthetetlen, tartalmában egész nemzedékek zenei gondolkodásának soha el nem fogyó tápláléka.” Hans von Bülow szavainál aligha jellemezhetnénk kifejezőbben Beethoven Diabelli-variációit – a mű valóban hegycsúcsként várja, hogy a legelhivatottabb és legprofibb technikai felkészültséggel bíró zongoristák meghódítsák és birtokba vegyék. Sokan a valaha írt legnagyszerűbb variációsorozatnak tekintik a művet, amely Beethoven kései műveinek kitüntetett sorába illeszkedik. 1819-ben kezdett dolgozni a kompozíción, amelyet végül 1823-ban fejezett be (a köztes időben a Missa solemnisszel és három utolsó zongoraszonátájával is foglalkozott). A variációk alapját adó keringőtémát a kiadóként és komponistaként egyaránt tevékenykedő Anton Diabelli jegyezte – sablonszerű felépítésére utalva Beethoven (igencsak lekicsinylően és becsmérlően) közönséges susztermunkának nevezte. Egy évvel azután, hogy a Beethoven-művet közreadta, Diabelli ugyanezt a témát alapul véve, egy ötven darabból álló variációsorozatot is megjelentetett. Szinte minden zeneszerző kortársát felkérte, hogy járuljon hozzá az új gyűjteményhez egy saját változattal, a tekintélyes névsorban olyan neveket is találunk, mint Czerny, Schubert vagy Liszt. Beethovent felháborította a konkurens kiadvány, abban mindenesetre már akkor is bízhatott, hogy bárkivel is írat Diabelli új variációt, az nem lesz mérhető az övéihez.

Berecz Mihály zongorajátékára és egyéni hangjára az elmúlt években olyan jelentős művészek figyeltek fel, mint Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Vashegyi György vagy Malcolm Bilson. Korán megnyilvánuló tehetségét bizonyítja, hogy tizenhat évesen már a Müpában játszotta Ravel G-dúr zongoraversenyét Kocsis Zoltán vezényletével. Később Londonban a Royal Academy of Music falai közt végezte kiemelkedő teljesítménnyel tanulmányait. Kritikusai kifinomult, stílus- és kottahű, ugyanakkor felszabadult, energikus interpretációiért dicsérik – olyan kvalitásokért, amelyek kiválóan érvényesülnek Haydn és Beethoven zenéjének előadásában is.

 

Jegyár: 6 900 Ft