HARMONIA CAELESTIS

A magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepi hangversenyen ezúttal a magyar barokk zene meghatározó alkotása, az Esterházy Pál nevével fémjelzett Harmonia Caelestis-gyűjtemény darabjai szólalnak meg a Karmelita koncertek sorozatában. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, emlékezve arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon véglegesítette a Himnusz kéziratát. Az immár hivatalos állami emléknappá nyilvánított évforduló üzenetével összhangban a Harmonia Caelestis elhangzása is lehetőséget kínál számunkra arra, hogy figyelmet szenteljünk hagyományainknak, gyökereinknek, hogy megerősítsük, életben tartsuk és továbbadjuk fontos szellemi, kulturális értékeinket.

„A különböző részek összességéből valami új, harmonikus jöhet létre.” Ezzel a céllal hívta életre fiatal régizenészekből álló együttesét Tóth-Vajna Zsombor és Gergely, amelyet – Esterházy Pál gyűjteménye által ihletve – Harmonia Caelestisnek kereszteltek. Megalakulása óta az együttes a nagyzenekari daraboktól a kisebb kamarazenei produkciókig többféle formációban, változatos műsorokkal lépett fel. Repertoárjuk a reneszánsz polifóniától Mozart és Haydn szimfóniáiig terjed. A korhű hangszereken játszó zenészek és a hazai operajátszás és koncertélet legkiválóbb énekeseiből válogatott szólisták – élükön a Kossuth-, Liszt Ferenc, és Prima Primissima díjas koloratúrszoprán Miklósa Erikával – ezúttal annak a Tóth-Vajna Zsombornak a vezényletével lépnek színpadra, aki régi billentyűshangszer-specialistaként és karmesterként ugyancsak napjaink zeneéletének kivételes alakja.  Nemcsak orgona-, csembaló-, fortepiano- és klavikordművész-diplomát tudhat magáénak, de általános orvosi diplomát is szerzett a budapesti Semmelweis Egyetemen, ahol PhD-tanulmányait is folytatta. Sokoldalú, szerteágazó érdeklődésű muzsikus, aki zenei hitvallása szerint művészként a tolmács szerepét tölti be: közvetít a szerző és a közönség között, és a zenével egy olyan univerzális nyelven közli a művek tartalmát, amely mindannyiunk számára érthető.

Bár a szóban forgó gyűjtemény címlapján Esterházy Pál neve szerepel, az újabb kutatások szerint a hercegre leginkább szerkesztőként tekinthetünk: a kötet dallamainak többsége ismert és használatban lévő népének volt, amelyeket nagyrészt az Esterházy-udvarban alkalmazott zenészek dolgoztak fel. Mindez összhangban van a főúri udvarok korabeli gyakorlatával: a magas rangú zenekedvelők gyakran hívták segítségül jól képzett udvari zenészeiket. Esterházy Pál feltehetően a versszövegek kiválasztásában és a kötet összeállításában vállalt szerepet, és kétségkívül páratlan vallásos gyűjteményt hívott életre. A Harmonia Caelestis a korabeli európai hangszeres gyakorlat és a nyugati egyházi zene nemzetközi nyelvezetének ismeretéről tanúskodik, miközben a magyar egyházi népének stílusjegyeit is magában hordozza.

Esterházy Pál 1652-ben vette át a családi birtokot, ahol 1653-tól foglalkoztatott zenészeket. Sokáig ez kizárólag katonazenét játszó együttest jelentett, majd a kismartoni kastély átalakítása során kápolnát építtetett, és 1674-től már a templomi zene előadására is szerződtetett muzsikusokat. A kápolnába egy bécsi mestertől egymanuálos, pedálos orgonát is rendelt, és így ezt a hangszert is a mindennapi zenei gyakorlat részévé tette. A Harmonia Caelestis-gyűjteményben ötvenöt latin egyházi szövegre írt szerzeményt egyesített, melyek között egyaránt találunk szólóhangra és vonósokra komponált darabot, duetteket és nagyobb lélegzetű, zenekari kíséretes kóruskompozíciókat. A hangszeres összeállítás szabadsága és invenciógazdagsága mindvégig áthatja a megszólaló műveket – ez a szabadság és invenciógazdagság, a zenében rejlő szépség biztosítja, hogy ezúttal is megszülessen a közönséget és a zenészeket összekötő tapasztalat, a mennyei harmónia.

Jegyár: 6 900 Ft