október1.
vasárnap19:30
Jegyvásárlás
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

170 ÉVES A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARA

Koncert a Karmelitában a zene világnapján

MŰSOR

Dohnányi: Cascades, op. 41/4
Dohnányi: C-dúr rapszódia, op. 11/3
Dohnányi: Triószerenád, op. 10 (részletek)

– szünet –

Dohnányi: c-moll zongoraötös, op. 1

KÖZREMŰKÖDIK

Soltész Ágnes – hegedű
Ecseki Anikó – hegedű
Tóth Balázs – brácsa
Stankowsky Endre – gordonka
Fülei Balázs – zongora

Kautzky Armand

A zene világnapján különleges Dohnányi-műsorral érkeznek a Karmelitába az idén 170 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának muzsikusai. Az ország első, rendszeres koncerttevékenységet folytató szimfonikus zenekara 1853-as alapításától fogva aktív szereplője és alakítója a magyar zeneéletnek, minderről számtalan zenetörténeti jelentőségű esemény tanúskodik. Erkel Ferenc és a Nemzeti Színházban működő zenekar vezető tagjainak kezdeményezésére indult el az a filharmóniai mozgalom, amelynek eredményeként a Filharmóniai Társaság zenészei 1853. november 20-án – Európában úttörő módon egy bérleti sorozat részeként – megtarthatták első hangversenyüket. Mindig is alapvető célkitűzéseik között szerepelt a múlt nagy zenei alkotásai mellett a kortárs kompozíciók bemutatása: Bartók-, Dohnányi-, Kodály-, Liszt- és Mahler-bemutatók is fűződnek a nevükhöz, és ma is részt vállalnak a legújabb alkotások közönséggel való megismertetésében.

Dohnányi zongoristaként és karmesterként is kivételes odaadással szolgálta a magyar zene ügyét, 1919-től több évtizeden át a Filharmóniai Társaság elnök-karnagyaként. Mind betöltött tisztségeit, mind nagy sikerű koncertjeit tekintve a két világháború közötti magyar zenei élet megkerülhetetlen alakjaként működött. 1920-ban Bartók Béla írta róla: „…elmondhatjuk, hogy Dohnányi, a szólista és a kamarazenész, a pódium korlátlan uralkodója lett és a budapesti közönség dicséretére válik, hogy tömegesen látogatják a megszámlálhatatlan hangversenyt, melyen Dohnányi tiszta, költői, mesteri – minden felületes virtuozitástól idegenkedő – kvalitásai érvényesültek”.

Mindezeket a tiszta, költői és mesteri kvalitásokat idézi most meg Fülei Balázs, Soltész Ágnes, Ecseki Anikó, Tóth Balázs és Stankowsky Endre játéka, akik változatos formációkban lépnek színpadra. A koncert nyitányaként a zongorista Dohnányihoz kerülhetünk közelebb két népszerű szólóművén keresztül. Az op. 41-es sorozat Cascades című darabja a zeneszerző talán legfranciásabb zongorakompozíciója, amely ragyogó arpeggióival és szabad áramlásával varázsolja életre a vízesés hangképeit – eszünkbe juttathatja A Villa d’Este szökőkútjait vagy akár Ravel és Saint-Saëns zenéit. Az op. 41-es Hat zongoradarabot Dohnányi általában megszakítatlan egységként játszotta koncertjein, a Cascades-ot ugyanakkor gyakran szerepeltette hatásos ráadásdarabként is.

Op. 11-es Négy rapszódiáját Dohnányi zeneakadémiai zongoratanárának, a Liszt-tanítvány Thomán Istvánnak ajánlotta. Később úgy nyilatkozott, hogy a négy darab tulajdonképpen egy szonáta négy tételeként is felfogható: ebben az értelmezésben a most megszólaló C-dúr rapszódia egyfajta scherzo volna. Noha Dohnányi rapszódiáiban többen keresték nyomát a Liszt-rapszódiák magyaros hangjának, ezek mintájául sokkal inkább Brahms karakterdarab-rapszódiái szolgálhattak.

Brahms hatása az op. 10-es Triószerenádban is tetten érhető, amelyet Dohnányi egy londoni és bécsi koncertkörútja alatt komponált 1902-ben. A magyaros karaktert ebben a műben már nem hiába keresték a kritikusok. Rögtön ott érezhető a művet nyitó Marcia tételben, amelynek témáira – nyíltabb vagy rejtettebb formában – a következő tételek is visszautalnak. A Romanza nagy ívű, kifejező dallamaival teremt kontrasztot, majd a Scherzo szabálytalan ritmusaival és gyors figurációival hoz új energiákat a zenébe. A negyedik tétel egy korálszerű témára írt variációsorozat, amelyben újra a líraibb hang kerül előtérbe. Végül a meglepő fordulatokban gazdag rondófinálé foglalja egységbe a művet.

„Magam sem tudtam volna jobban megírni” – a sokat idézett anekdota szerint Brahms ezekkel a szavakkal értékelte Dohnányi c-moll zongoraötösét. És noha az idézet ebben a formában valószínűleg nem állja meg a helyét, mégis sokat elárul a pályája elején járó zeneszerző kivételes tehetségéről. (Tény, hogy a kvintett Brahms ajánlására kapott helyet a bécsi Tonkünstlerverein egyik hangversenyén.) Dohnányi mindössze tizennyolc éves volt, amikor 1895-ben a nyilvánosság elé lépett darabjával, amelyet – közel száz gyermekkori kompozíciója után – szimbolikusan az első opuszaként jelölt meg. A zongorista-zeneszerző mintegy névjegyeként a zongora indítja a kompozíciót, megadva a kezdő lendületet a többi hangszeresnek is. A közös zenélés határtalan élvezete sugárzik a teljes zongoraötösből, és ezt az élvezetet, a kamarazenélés örömét adja át a közönségnek a Filharmóniai Társaság muzsikusainak produkciója is. Az estén a zenészek mellett Kautzky Armand is színpadra lép, aki versekkel biztosítja az összművészeti élményt.

 

Jegyár: 5 900 Ft