A Karmelita

A Karmelita

A karmeliták 18. századi kolostora és temploma a Várhegy délkeleti oldalán áll. Helye kivételes: a Budavári Palota és a polgárváros között húzódik; alatta a Duna széles folyama hömpölyög, amelyre páratlan kilátás nyílik. A karmelita templom helyén eredetileg a 13. századi ferences kolostor temploma állt 1541-ig. A középkori, Szent Jánosnak szentelt templomot a török megszállás alatt dzsámivá alakították át, majd 1686-ban, Buda visszafoglalásakor lerombolták. A Budán – a Vízivárosban – már 1372-ben megtelepedett karmelita barátok 1693-ban vették birtokba a telket. Az eredetileg szerzetesek lakhelyéül épült kétemeletes rendházuk téglalap alakú udvart zár körül. A keleti oldal meghosszabbításában kapott helyet a refektórium, a Szent József tiszteletére 1763-ban fölszentelt templom a déli oldalon csatlakozik. A karmeliták rendjét 1784-ben II. József feloszlatta, így két évtized múltán átalakították az épületet. Engedve a budai lakosság igényének, a templomból színház, a kolostorból kaszinó lett, amelyek megtervezésével a korszak kiemelkedő polihisztorát, Kempelen Farkast bízták meg. A funkció mellett a külső is átalakult: elbontották a templom tornyát, majd Buda város címere felkerült a palotaszerűvé formált homlokzat tetejére. Buda első kőszínháza 1787 októberében nyílt meg. Belső kialakítása a Monarchia legszebb teátrumaival vetekedett, hatalmas nézőtére 1200 fő befogadására volt alkalmas. A teljes felszereltség korszerű volt, a terem akusztikája kiváló, míg a Kempelen tervezte díszletállomány a jelmeztárral együtt bőséges.

Az új intézmény bérlője Tuschl Sebestyén, a pesti Rondella ügyeinek intézője, míg a társulat vezetője Bulla Henrik Ferenc színész lett, aki elsőként vetette fel a színház ötletét. Az első magyar nyelvű előadást, Simai Kristóf Igazházi, egy kegyes jó atya című művét már Kelemen László színigazgató rendezésében láthatta a közönség. A hely rangjára jellemző, hogy Joseph Haydn itt tartotta A teremtés című oratóriumának első Bécsen kívüli előadásának próbáit. A zárt körű hangversenyre, melyet József nádor születésnapja alkalmából felesége, Alekszandra Pavlovna szervezett, a palota ún. Mária Terézia-szárnyában került sor 1800. március 8-án. Ugyanezen év áprilisában kezdetét vette a nádor feleségének tiszteletére rendezett ünnepségsorozat, melynek záró eseménye május 7-én Ludwig van Beethoven várszínházbeli fellépése volt. Az eseményt emléktábla jegyzi. 2000-től hagyományosan ünnepi hangversennyel emlékeznek a zenetörténet egyik legjelentősebb géniusza előtt.

Az 1815-ben felújított épületben felléptek a hazai színházi élet nagyjai: Laborfalvi Róza, a realista magyar színjátszás úttörője, Déryné Széppataki Róza, a realista magyar színjátszás úttörője, Jókai Mór felesége, Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera-énekesnő, Lendvay Márton színész, rendező, valamint Szentpétery Zsigmond színész, a Nemzeti Színház alapító tagja. 1835-ben Budán itt adták elő a Bánk bán első változatát. 1837-től ismét német társulatok játszóhelye volt, míg 1870-ben határozattal tiltották meg előadásaikat. 1871-től a Nemzeti Színház játszóhelye lett, fellépett többek között a nemzet csalogányának nevezett Blaha Lujza, sőt, 1886-tól az Operaház is tartott itt előadásokat. 1924-ben a karzat beszakadása miatt az épületet bezárták, majd 20 év múlva tűzbiztonsági okokból a teljes berendezést lebontották. A háborús pusztítások után felújították, és 1978. február 13-án Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című darabjával nyitották újra. 1978-tól a Népszínház, 1982-től a Nemzeti Színház játszóhelye, majd 2001-től az új Nemzeti Táncszínháznak adott otthont.

Jelenkori felújítása Zoboki Gábor építész tervei alapján, az építtető szerzetesrend eredeti szellemiségének tiszteletben tartása mellett történt. A külső homlokzatok és belső terek elegáns, világos karaktere mind ezt szimbolizálja. A rendezvényterem sokszínű programja a megszentelt tér gazdag kultúrtörténete előtt tiszteleg.

Karmelita koncertek

A Karmelita épületegyüttes megújult templomterében 2021 őszén programsorozatot indítunk útjára, mellyel a főváros legrégebbi rendezvényhelyszíne születik újjá.

A Karmelita nemcsak Budavár egyik ikonikus épülete, de kulturális helyszínként is több száz éves múlttal rendelkezik: 1787-ben itt nyílt meg Buda első kőszínháza, amely 1790-ben az első magyar nyelvű előadás színhelye volt. A hajdani Várszínházban olyan neves magyar művészek fordultak meg, mint Blaha Lujza, Déryné Széppataki Róza, Egressy Gábor, Laborfalvi Róza vagy Lendvay Márton, de itt próbálta Haydn nagyszabású remekművét, A teremtést, és itt adta 1800. május 7-én egyetlen budai koncertjét Beethoven.

E gazdag múltra visszatekintő hely szelleme szinte megköveteli, hogy a művészet is helyet kapjon a falak között: a Karmelita épületegyüttesnek a Nemzeti Hauszmann Program keretében megvalósult felújítása eredményeként folytatódhat az épületben megrendezett komolyzenei hangversenyek nemes hagyománya.

A magyar kultúra legjelesebb napjain tematikus koncerteket hallgathatunk meg a hazai muzsikusok legkiválóbbjainak előadásában. A zenei programkínálat színvonalas és tartalmas szórakozást nyújt fiataloknak és idősebbeknek; a patinás épületben megrendezett hangversenyeken a régizenétől a 20. század legnagyobb zeneszerzőinek művein át a népzenéig változatos előadások közül válogathat a zeneszerető közönség. Neves hazai és határon túli magyar művészek, valamint ifjú tehetségek is vállalták, hogy a magyar kultúra és nemzeti történelmünk kiemelt jelentőségű helyszínén ápolják a magyar zenei örökséget.